Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bitay Csaba

1996. április 11.

Ábrahám Dezső, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány /NTA/ volt főtitkára újabb dokumentumokat küldött a Romániai Magyar Szó szerkesztőségének, ezeket folyamatosan közlik. Az első: Cáfolat - helyreigazítás címen reagált Molnos Lajos Ama bizonyos 700 000 forintok regénye /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./ című, önmagát tisztázó írására. Ábrahám Dezső 1992 októberében Entz Géza államtitkár, a HTMH elnöke ígérvénye alapján 700 ezer forintot kifizetett Molnos Lajosnak és Bitay Csabának céltámogatásként az Erdélyi Magyar Kulturális Székház /Kolozsvár/ megvásárlására. Ezzel az összeggel nem számoltak el. A második dokumentum a Fővárosi Főügyészségen 1994. máj. 3-án felvett jegyzőkönyve, amely szerint Ábrahám Dezső átadta az NTA kuratóriumának valamennyi jegyzőkönyvét, a számlakivonatokat, az 1992. júliusáig vezetett naplófőkönyvet és előadta, hogy alapítványi célokra magánvagyonából mintegy 6-8 millió forintot fordított. Az 1993. jún. 4-i kuratóriumi jegyzőkönyv "valótlanságokat és torzításokat tartalmaz". A harmadik dokumentum Ábrahám Dezsőnek Entz Gézához írt 1994. jan. 10-i levele. A levél szerint a HTMH levélben feltüntette, hogy az NTA-nál van 3,5 millió forint a jelzett kolozsvári székház megvásárlására, ezt Keszthelyi Gyula főtanácsos szóban megerősítette, ennek ellenére ilyen összeg nem érkezett az NTA-hoz. Akkor az NTA számláján 700 ezer forint volt, ezt az összeget előlegként Ábrahám Dezső átadta Molnos Lajosnak. Az összeget később sem kapta meg az alapívány. Az NTA 1993. jún. 4-i ülésén Tőkés László püspök azt javasolta, hogy a kuratórium részesítse megrovásban Ábrahámot, amiért kifizette a 700 ezer forintot Molnos Lajosnak. Később az ülésről készült jegyzőkönyvet Kovács Miklós vádaskodó szöveggel ellátva továbbította a sajtóhoz. Ábrahám Dezső arra kérte Entz Gézát, hogy a fenti ügyben küldje el írásos nyilatkozatát a történtekről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./ Megjegyzés: Ábrahám Dezső már sok ellentétes nyilatkozatot tett. 1993-ban például hangsúlyozta: egyesek arra következtettek, hogy Tőkés László, Csoóri Sándor és Szőcs Géza pénzeket vettek fel és nem tudtak elszámolni. "Kijelentem, hogy fent nevezett személyek semmi pénzügyi visszaélést nem követtek el. A szabálytalanságot én követtem el azáltal, hogy nem volt olyan könyvelésünk, mint egy nagyvállalatnak." /Ábrahám Dezső: Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. nov. 11./

1999. március 6.

Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) márc. 6-i alakuló ülésén megválasztotta a testület új vezetőségét: Somai Józsefet az MKT új elnöke, az új alelnökök Vekov Károly és Deák Ferenc, az RMDSZ kisbácsi szervezetének elnöke, a titkárok pedig Schwartz Róbert és Bitay Csaba lettek. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének frissen megválasztott elnöke köszönetet mondott Boros János és Molnos Lajos volt megyei elnököknek a szervezetben kifejtett tevékenységükért. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöksége a következő személyekből állt össze: Bitay Levente szervezési alelnök és elnökhelyettes; Bálint Kelemen Attila oktatási alelnök; Góger Ferenc a kolozsvári körzeti elnökökkel való kapcsolattartásért felelős alelnök; Barazsuly Emil mezőgazdasági alelnök; Kentelki Endre referens; Hajdó Csaba ifjúsági alelnök; Pillich László kulturális alelnök; Kerekes Sándor gazdasági alelnök; Pálffy Károly önkormányzati alelnök, a Megyei Önkormányzati Tanács elnöke és Kállay Péter irodavezető. - Bitay Levente elnökhelyettes elmondta, hogy a megyében jelenleg 40 településen él az RMDSZ, az elkövetkezőkben újabb 13 helységben szeretnék beindítani a tevékenységet. - Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter beszámolt új hivatalában eltöltött egy hónapos tevékenységéről. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatban elmondta: elkészült az a sürgősségi kormányrendelet, amely azokban az esetekben, ahol a tulajdonos a román állam, és az ingatlanokat állami intézmények vagy önkormányzatok használják, ideiglenesen rendezné az épületek helyzetét. /Papp Annamária: Új vezetőség az RMDSZ Kolozs megyei szervezete élén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

2002. október 12.

Okt. 11-én Kolozsváron, a Mátyás-házban megkezdődött a Fadrusz-napok ünnepségsorozat. A rendezvény délelőtt tudományos ülésszakkal indult, majd délután bemutatták Murádin Jenő Fadrusz című könyvét. Ezt a Barabás Miklós Céh kiállításának megnyitója követte, amely után megkoszorúzták Zala György Mátyás szülőházának falán található emléktábláját. Örökségünk, Kolozsvár címmel Veress Ferenc és László Miklós fotókiállításával folytatódott az ünnepség a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában, amit díszhangverseny követett. A tudományos ülésszakon jelen volt többek között Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök, Vekov Károly, a Kolozs megyei RMDSZ képviselője és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kötő József EMKE-elnök kétnyelvű bevezető szövegében kifejtette: a város főterén található köztéri szoborcsoport többrétű üzenetet hordoz, amelyek közül a legfontosabb, hogyan lehet egy várost naggyá tenni. Az 1800-as évek folyamán Kolozsvárra bevezették a vizet és a villanyvilágítást, vasutat létesítettek, kiépítették a klinikák hálózatát, majd kialakították Mátyás király terét, középpontjában Fardrusz János alkotásával. A tudományos ülésszakon rangos hazai és magyarországi művészettörténészek egy gazdag életpálya felvázolására vállalkoztak. Az előadók: Nagy Ildikó, Murádin Jenő, Bajkay Éva, Szűcs György, Gheorghe Vida, Sümegi György, Papp Gábor György (aki Kiss-Szemán Zsófia előadását olvasta fel) és Hadik András beszéltek Fadrusz Jánosról. Műve a háttérül szolgáló templommal együtt alkot szerves egységet. Felmerült a javaslat: a világörökség részévé kell nyilvánítani Kolozsvár belvárosát. A folyamat kezdeményezéseként a résztvevők közül bárki aláírhatta az ebből a célból kibocsátott íveket. Dávid Gyula bemutatta Murádin Jenő Fadrusz - Két szobor száz éve című kötetét, majd Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke ismertette a tárlatot, amely jellegzetesen erdélyi magyar képzőművészeti értékeket mutat be. Megkoszorúzták Zala Györgynek a Mátyás-ház falán található emléktábláját. A megemlékezés koszorúit a következők helyezték el: Kiss Elemér a magyar elnöki hivatalt felügyelő miniszter és Szabó Vilmos államtitkár (a magyar kormány nevében), Bálint-Pataki József (elnök, Határon Túli Magyarok Hivatala), Ijgyártó István bukaresti magyar nagykövet és Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul, Markó Béla (szövetségi elnök, RMDSZ), Szép Gyula (alelnök, RMDSZ), Szepessy László (igazgató, RMDSZ), Kötő József (elnök, EMKE), Dáné Tibor Kálmán (főtitkár, EMKE), László Bakk Anikó és Orendi István (Amarillys Társaság), Vekov Károly és Bitay Csaba (RMDSZ Reform Tömörülés), Kónya-Hamar Sándor (elnök, Kolozs megyei RMDSZ), Mátis Jenő (elnök, Megyei Küldöttek Tanácsa), Boros János alpolgármester és Molnos Lajos városi tanácsos. Az ünnepségsorozat este a magyar színházban tárlatnyitással és gálaműsorral folyatódott. / Sándor Boglárka Ágnes, Ö. I. B.: Kolozsvár jelképe: Fadrusz Mátyás-szobra. Mátyás királyunk a szívekben él. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

2003. december 2.

Gyér részvétel mellett jelölték ki nov. 29-én a dec. 13-án alakuló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári küldötteit az Unitárius Kollégiumban. A megbeszélésen RMDSZ-tisztségviselők is részt vettek. A résztvevő kCsetri Elek történészt, Lőrinczy Lászlót, az unitárius egyház igazgatóját, Király Zoltán és Sántha Attila írót, Nits Árpád és Makkay József újságírót, Szabó László ODFIE-elnököt, Góger Ferenc és Flóriska Attila vállalkozót, Pillich László kolozsvári helyi tanácsost, Juhász Tamást, a Protestáns Teológia rektorát, Vincze Lászlót, az RMDSZ Irisz-telepi kerületi szervezetének elnökét, Juhász Péter informatikust, Bardócz Csaba teológushallgatót, Soós Sándor elektronikust, Mátis Jenő politológust, Bitay Csaba mérnököt, Újváry Ferenc ügyvédet, Góger Balázs néprajzost és Herédi Zsolt szociológust bízták meg, hogy képviseljék a kincses várost az 500 tagúra tervezett EMNT-ben. Elfoglaltságukra hivatkozva póttagságot vállalt Hajdó Csaba, a Civitas Alapítvány elnöke és Hantz Péter fizikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Az ülést Mátis Jenő vezette. A kezdeti szakaszban az EMNT hatásköre lesz megjeleníteni és képviselni a romániai magyar nemzeti közösség autonómiatörekvéseit, közvitára bocsátani, véglegesíteni és elfogadni a személyi elvű regionális autonómia hatásköreit, jogköreit és intézményeit. Az ülésen határozatokat is elfogadtak, amelyben a résztvevők a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája, a magyarok által többségben lakott települések sajátos jogállása, valamint a többségben magyarok által lakott régiók autonómiája iránti igényüket fejezték ki. A rendezvényen jelen volt többek között Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Rollinger Ágnes, a megyei szervezet szociális bizottságának elnöke, Somogyi Gyula és Pillich László, az RMDSZ színeit képviselő kolozsvári helyi tanácsosok, Schwartz Róbert SZKT-tag. Előzőleg a Szövetségi Képviselők Tanácsa október 11-i ülésén kifejezésre juttatta: nem támogatja a különböző néven meghirdetett székely vagy magyar nemzeti tanácsok létrejöttét. A határozat szankciókat (akár kizárást) helyez kilátásba az RMDSZ olyan helyi, területi és országos tisztségviselőivel szemben, akik a fent említett testületekben részt vesznek. /Borbély Tamás: Megválasztották az EMNT képviselőit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

2004. június 14.

Jún. 12-én ballagtak a három kolozsvári magyar középiskola, a Báthory István, az Apáczai Csere János és Brassai Sámuel Líceum végzős diákjai. A Báthory iskolaudvarában felsorakoztak Báthory és a Római Katolikus Gimnázium végzős növendékei, megjelent Czirják Árpád pápai prelátus, Kónya-Hamar Sándor képviselő, Boros János alpolgármester, Székely Zoltán és Balázs Kornél a piarista öregdiákok baráti körétől, Bitay Csaba, a Pro Juventute Alapítvány elnökségi tagja, Köllő Gábor, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság elnöke és Fodor Sándor író. A maturandusokat Tőkés Elek, a Báthory-líceum, és Nyakas Magdolna, a katolikus gimnázium igazgatója búcsúztatta. /Köllő Katalin: Ballagás 2004 – Az újrakezdés reménye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban 71 diáknak szólalt meg utoljára a csengő, köztük voltak közgazdaság-könyvelés szak első végzettjei. Dr. Wolf Rudolf igazgatója szólt a végzősökhöz és a vendégekhez. /Balázs Bence: Jubileumi ballagás a Király utcában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Az ősi schola, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum 447. évfolyama búcsúzott, 82 nappalis és 19 estis diák. Kósa Mária igazgató köszöntötte a megjelenteket, akik között ott volt dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Alexandru Stan aligazgató, Molnos Lajos a Pro Iuventute, Pillich László a Heltai Alapítvány képviseletében és Szőcs Judit, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője. /Póka János András: Az eső lett a főszereplő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2013. október 7.

„A csatavesztés tanulságait győzelemmé kell formálni”
A tizenhárom aradi vértanú emléke előtt hajtottak fejet tegnap mindazok, akik a Házsongárdi temetőben, Tamás András honvéd alezredes emlékoszlopánál gyűltek össze az RMDSZ Kolozs Megyei, Belmonostori és Nők Szervezete, valamint a Belmonostori Ifjak szervezésében. A magyar szabadságharc tábornokainak 164 évvel ezelőtti kivégzésével kapcsolatban Oláh Emese, a Kolozs Megyei RMDSZ Nők Szervezetének elnöke elmondta: a hősök halálának az ad értelmet, hogy belőle újra meg újra erőt lehet meríteni. – Nem önfeladást jelent a gyászt életerővé, a csatavesztés tanulságait győzelemmé formálni. Mert van, amikor halni kell a hazáért, van, amikor élni és tenni érte. Most az a dolgunk, hogy tegyünk érte – hangsúlyozta Oláh Emese, aki szerint nincs az az erő és nincs az a hatalom, amely képes feltartóztatni a saját útját járni akaró magyar közösségünket.
Rollinger Ágnes, a belmonostori RMDSZ elnöke röviden ismertette az emlékmű történetét, amelyet egykor a csíkszéki honvédegylet állíttatott, és amelyet a Belmonostori RMDSZ Bitay Csaba volt elnök kezdeményezésére felújíttatott. – Tamás András honvéd alezredes Kolozsvár környékén esett el, ezért szentelték az ő emlékének az emlékoszlopot, amely felújított változatának 2002-es felavatása óta minden évben összegyűlünk felidézni a kivégzett vértanúk emlékét – mondta Rollinger Ágnes.
Gáll Sándor az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsi kancellárja, tanügyi előadója imát mondott a hősi halált halt tábornokok emlékére. Székely Árpád igazgató vezényletében a Kolozsvári Református Kollégium énekkara alkalomhoz illő kórusműveket énekelt. Ezt követően az emlékezés koszorúit helyezte el a Kolozs Megyei RMDSZ és Nők Szervezete, a Belmonostori RMDSZ, a Kolozs Megyei Diákszövetség, a Bitay és a Talpas család nevében. Az emlékezés hálaadó ökumenikus istentisztelettel folytatódott a Farkas utcai református templomban.
Méltóságteljes megemlékezés a Szabadság-szobornál
Ezrek emlékeztek tegnap délben Aradon az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 164 évvel ezelőtt kivégzett tábornokaira az emlékükre állított Szabadság-szobornál. A megemlékezésen felszólaló Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter kijelentette: senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Kelemen Hunor az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta: nem lesznek kevésbé szabadok a románok, ha a magyar nemzeti közösség jogos szabadságigényét kielégítik.
Kelemen Hunor a mai napig érthetetlennek tartja, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) miért nem lehet elfogadni a magyar oktatási részlegek beindítását. – Nem értjük, hogy hol csorbítja a románok érdekeit, szabadságát, boldogságát az, ha a magyar diákok anyanyelvükön tanulnak. Meg kellene már végre érteni, hogy nem akarunk senkitől semmit elvenni, csupán szabadon akarunk dönteni arról, milyen nyelven tanuljunk – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor szerint az is érthetetlen, hogy miért ingerel egyeseket még mindig a nemzeti, közösségi szimbólumok szabad használata. – Aki ettől bennünket megfoszt, az semmit sem értett meg a történelemből. (...) Aki azt gondolja, hogy el lehet bennünk fojtani a szabadság iránti vágyat, el lehet tiporni lelkünkben azt az eszmét és azokat az értékeket, amelyekért küzdünk, az 1849 hóhérainak az utódja, az elnyomók e századi katonája – fogalmazott Kelemen.
Az RMDSZ elnöke szerint a vértanú tábornokok is egy olyan hatalomnak voltak az áldozatai, amely nem nézte jó szemmel a nemzeti önrendelkezési törekvéseket, és nem bírta elfogadni a szabadságszerető népek óhaját. Emlékeztetett arra, hogy voltak, akik évekkel ezelőtt a Szabadság-szobor visszaállításától is féltek. Hozzátette: ma is sokakban keltenek félelmet a magyarság jogos kérései.
A szabadság egyetemességét állította beszéde középpontjába Hende Csaba is. Meg is említette: a magyar kormány képviselője és az RMDSZ elnöke akár egymás beszédét is elmondhatta volna Aradon. – Senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Nem élhetünk szabadon, ha a mellettünk élő nem használhatja az anyanyelvét, ha nem imádkozhat, nem álmodhat szabadon, nem dönthet a sorsa fölött szabadon – jelentette ki a magyar honvédelmi miniszter.
Hende Csaba szerint a vértanúkra való emlékezés a magyar-román összefogás egykor elszalasztott lehetőségére is emlékeztet. – A testvérháború lezárása és a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatása után csak végzetesen későn, 1849. július 14-én tudott megegyezni a magyar kormány a románsággal. Akkor a jóakarat elkésett, a hadi helyzet már megfordíthatatlan volt – idézte a 164 évvel ezelőtti történéseket.
A miniszter úgy értékelte, hogy az 1848–49-es események során új magyar nemzet született, „olyan nemzet, amely a szabadság útján jár, és minden tagja összetartozik”. Hozzátette: a közös szabadságban való egység tudatát a katonai erő sem tudta elvenni. Emlékeztetett arra, hogy az Aradon kivégzett tábornokoknak nagy szerepe volt a nemzet első honvédseregének a felállításában, és hogy ez a „sebtében megszervezett haderő a világ legjobb hadseregének is méltó ellenfele tudott lenni”.
Az aradi Szabadság-szobornál rótta le kegyeletét a vértanú tábornokok előtt Schmitt Pál volt köztársasági elnök és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke is. A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista Noua Dreapta (Új Jobboldal) román szervezet mintegy harminc szimpatizánsa óriás román zászlót feszített ki a téren. A polgármesteri hivatal korábban elutasította a szervezet térfoglalási kérését. Az aradi megemlékezések délután ökumenikus gyászszertartással és koszorúzással folytatódtak a vesztőhelyen felállított obeliszknél.
Biró Zsolt: az erdélyi magyarság autonómiát akar
Eljött az ideje annak, hogy az erdélyi magyarok kimondják: nem a román hatalomnak akarnak megfelelni és behódolni, hanem a saját érdeküket szem előtt tartva, autonómiát akarnak – jelentette ki Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Hargita megyei Szentegyházán az 1849. október 6-án mártírhalált halt aradi vértanúk emlékére szervezett megemlékezésen. Kifejtette: az autonómia jár a romániai magyaroknak, hiszen „nem vagyunk sem kevesebbek, sem alávalóbbak román honfitársainknál vagy Európa más nemzeténél”.
Felidézte, hogy tavaly szeptember 11-én, a katalánok nemzeti ünnepén Barcelona utcáin másfélmillió ember követelte a függetlenséget. – Nem kell őket logisztikailag mozgatni, nem kell szónoki emelvény, ahová csak a kiváltságosak ülnek, ahonnan csak előzetes egyeztetések során kialakított, avagy kialkudott forgatókönyv szerint szólalnak meg a hatalmasságok, de legfőképpen nem kapkodja a fejét ijedten a lojalista párt politikai felelőse, attól tartva, hogyan számol el Bukarestben mindezzel – mondta Biró Zsolt, aki szerint „Erdélyben is ezt a forgatókönyvet kell alkalmazni”.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998